hittem, hogy feledni tudlak
mert az emberi elme és akarat végtelen
de a szívvel nem számoltam
és most, mióta megtagadni próbállak
szüntelen téged pumpál az erekbe,
ott vagy, ahol nem vagy:
nem csak bennem, de
minden utcasarkon, minden feszületben,
minden álomban, minden kietlen reménységben,
és ahol nem találhatlak meg:
ott égsz minden hűvös ébredésben
kiáltanám:
akkor is, még mindig és egyre jobban szeretlek
- még ha meg is vetsz érte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése