már minden szót egymás után raktam
süket fülekbe tömtem - hiába
édes vétkek után újabb kínzó felvonásra várni
tartani az eltávolodás tükreit
már nem bírom
hosszú ideje őrizgetem karjaimban a halált
kinőttem a régi ruhákból, a fényképekről
elhittem a betűk igazát
a génekbe csavarodott őrületet
és hogy végső fokán a fájdalom majd kinövi bolygónyi önmagát
magamat ringatva halkítottam le tébolyult nevetésem
nem volt ott senki, hogy lássa
mit értem el a markomban megmaradt igazsággal?
füstszűrő-életem sarokba hajítva
falakon nő a csend
falakon nő a lélek langyos árnyéka
falakin ring
a vadrózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése